Szőlő lekvár

Ezúton is szeretnék elnézést kérni minden kedves olvasómtól, de mostanában nagyon elfoglalt voltam. Tudom ez nem mentség, de igyekszem újult erővel belevetni magam a blog írásba.
Egy nagyon kedves rokon kérésének eleget téve megosztanám veletek az egyik legfinomabb lekvár készítésének a módját, ami azért nem olyan bonyolult, mint amilyennek sokan gondolják. Édesapám borosgazda, így szőlőből - jó termés esetén - akad bőven, ezért én is megpróbáltam más módon is felhasználni ezt a remek csemegét. Több ismerős készített már lekvárt az othello szőlőből, és gondoltam én is tehetnék egy próbát. Két évembe és sok-sok konyhában töltött órámba telt, mire rájöttem, hogy a legegyszerűbb módja a gyümölcs tartósításának, a befőző zselék hátoldalán lévő útmutatók pontos betartása. A zselésítő anyag kiválasztásakor mindig figyeljünk arra, hogy mennyire vagyunk édesszájúak. Én a 3:1-ben változatot részesítem előnyben, hiszen a szőlő nagyon édes gyümölcs, és feleslegesnek tartom túlzott cukorbevitelt. Ha mégis édesebben szeretjük az ízeket, válasszuk a 2:1 arányú zselésítőt. Ennyi a trükk. Ugye milyen egyszerű? :)
Szóval fogjuk az illatos, egészséges othello szőlőt, megmossuk és kesztyűben óvatosan leszemezzük. Ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, sokáig kékes-lilás színben fog pompázni a kezünk, szóval jobb a biztonság. Ezután egy nagy teljesítményű botmixer segítségével pürésítsük a nyers szemeket. Most jön a munka igazi oroszlán része, szűrő és fakanál, vagy az én módszeremmel merőkanál segítségével kipréseljük a lehető legtöbb levet a szőlőből. A botmixer egyébként azért szükséges, mert a fakanál segítségével órákig nyomkodhatnánk a szemeket, ami nagyon fárasztó meló. Ha elkészült a frissen préselt gyümölcslé, kezdődhet a tartósítás. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája megpróbálhatja azzal is, de szerintem sok magot összetör a gép, amitől megkeseredhet a zselénk, szóval maradjunk a hagyományos módszereknél. Gondosan mérjük le a lé mennyiségét. Majd a zseléfix hátoldalán megadott adatok alapján számoljuk ki mennyi cukor szükséges az adott lé mennyiséghez. Ne feledjük, hogy a gyümölcshús nagy része nem kerül bele a zselébe, így a hátoldalon ne a lekvár mennyiségeit vegyük figyelembe, hanem kimondottan a zselét, vagy gyümölcslét. Ha ezzel megvolnánk, csak forraljuk fel, tegyük bele a cukrot és a zselésítőt, aztán mehet a frissen elmosott, száraz befőttesüvegekbe. Nem szoktam kimondottan kifőzni az üvegeket, hiszen az alapos mosás, és forróvizes öblítés elég kell hogy legyen, mert a zselésítő anyagban úgyis van tartósítószer. Szóval még forrón telemerjük az üvegeket, lezárjuk, hagyjuk kihűlni, és már kész is az isteni szőlő zselé.
Tavaly először megpróbáltam vegyesen othello és noah szőlő keverékéből és meg kell mondjam, még finomabb lett, mint a natúr othello. A sikeren felbuzdulva készült csak noah zselé is, és bizony az is magasra tette a mércét. Szóval ha kedvünk van, kísérletezhetünk variációkkal, a lényeg, hogy édes, illatos szőlő legyen az alapanyag, és a siker garantált!
Még valami! Ezek a mai zselésítők már kaphatók diabetikus változatban is, amikor cukor helyett édesítőt kell a gyümölcshöz tenni. Mások az arányok, de senkinek nem kell lemondani ezekről a finomságokról, ha megfelelő alapanyagokból készítjük el azt.

Tippek, trükkök

amit elkövettünk, mert...

Sokszor csak azután jövünk rá, hogy mit miért pont úgy kell csinálni, amikor már kipróbáltunk valami mást, és nem igazán jött be az újítás. Ezt a bejegyzést minden új dolog esetén frissíteni fogom, szóval remélem naprakész leszek :)

A legfrissebb javítani való, hogy bevonatos torta alá csak növényi habalapot, vagy vajas krémet szabad kenni. Én a megmaradt tejszínes krémmel vontam be egyik tortámat, és reggelre kifolyt valami cukros lé a bevonat alól. Persze a torta ehető és finom maradt, de a szép bevonat elvékonyodott, és megcsúnyult. Vegyük a fáradságot és készítsünk 25 dkg vajból és ugyanannyi porcukorból egy csepp vanília vagy mandula aromából vajkrémet, vagy csak simán vonjuk be vékonyan habalappal, és csak arra tegyük a bevonót!

Ha főzött krémet készítünk csak a teljesen hideg krémet keverjük össze a margarinossal, különben az kicsapódik, és nem lesz szép.

folyt. köv. ....

Főzött és puding krémek

pedig eddig nem is szeretem, legalábbis eddig azt hittem...

Évekig nem voltam hajlandó semmilyen főzött krémmel készült sütit, tortát enni, mert anno, mikor még ifjú voltam, s egy kevésbé emlékezetes szülinapon elém tettek egy cukrászdai tortacsodát, gyomorrontást kaptam a vajas krémtől. És mivel a főzöttbe is szükségeltetik némi zsiradék, bizony sokáig mellőzött volt az étlapról. De tanulva a múlt hibáiból, inkább megtanultam jókat sütni, és finom főzött krémet készíteni, így egyik kedvencem lett.

Miután szinte köztudott, hogy imádok mindent, aminek köze van a gasztronómiához rendszeres olvasója vagyok több magazinnak is, és egy jeles napra elkészítettem egy meggyes-diós csodasüti névre hallgató finomságot. Persze vajas főzött krém az alapja, de annyira finom lett, hogy azóta már 4-szer kellett megsütnöm. Gyorsan le is írom a receptjét, amit én már saját verzióm szerint átalakítottam, így forrást sem jelölök meg, mert nem a következő szerepel az újság hasábjain.

Meggyes-csokis csodasütemény Bea módra

6 tojásból a piskótánál leírtak szerint nagy tepsiben sütünk kakaós tésztát. jó sok kakaóval!!!  Erre következik a krém. 4 dl tejet felforralunk 4 evőkanál sima liszttel és csipet sóval, és jó kemény krémmé főzzük, majd kitesszük hűlni. Közben lecsöpögtetünk kb. fél kiló magozott meggyet, nem befőtt!!! lehet friss, vagy fagyasztott is, ami már felengedett. 25 dkg vajat, vagy margarint ez itt nem a reklám helye, de szinte minden létezőt kipróbálva vagy Ligát, vagy Ramát használjunk, mert a többi nem jó!!! 20 dkg porcukorral habosra keverünk, majd a teljesen hideg főzött krémmel még összemixereljük, teszünk bele pici vanília és pici rum aromát, így nem romlik az állaga. A tejbe bele is főzhetjük a vaníliarúd kikapart magjait, úgy még finomabb lesz. A krémet szépen elegyengetjük a piskótán, majd megszórjuk a meggyel, és olvasztott csokival meglocsolgatjuk. Egy hibája van a csodasütimnek, hogy nem lehet szépen szelni, de higgyük el az íze mindenért kárpótolni fog minket.

Kávékrémes csillagtorta

Mivel anyukámnak közel akkora szenvedélye a "lomizás" mint nekem a sütés, gyakran meglep valami hasznos holmival, legutóbb egy csillag alakú sütőformával, amit hamar ki is kellett próbálni. Apunak szülinapjára hamar előkerült a kincses dobozkámból az új forma. Mivel csak magunk voltunk, elég volt egy 4 tojásos alap, amibe istenire sikerült kávékrém került.

A krémet pudinggal készítettem, mert az elején még nem voltam biztos abban, milyen íze lesz, szóval fogtam egy tejszín ízű pudingport, és 3 dl tejjel meg 4 evőkanál cukorral feltettem a tűzre. Anyu ivott egy kávét, és eszembe ötlött, hogy ne mindig joghurt, meg csoki, meg tejszínhab, legyen kávés a krém. Gyorsan főztem egy erős feketét - kb. fél decit -, amit beleöntöttem a még csak melegedő pudingba, majd hogy erősebb íze legyen, de ne legyen híg a krém 2 evőkanál instant kávét is belezuttyantottam. De lazítani is kellett, ezért miután kihűlt a pudingkrém, hozzákevertem  20 dkg margarin és 10 dkg porcukor elegyéhez. Isteni lett, így hamar megtöltöttem a tortát és bevontam tejszínnel. Itt-ott kicsit foghíjas, de direkt szerettem volna kipróbálni az igazi tejszínnel történő bevonást, így feldobtam egy kis mintával, meg reszelt csokival, és a végeredmény nagyon kis cuki lett. Az íze meg... csak ki kell próbálni :)

A piskóta

legegyszerűbb és a legnehezebb is egyben...

Sokszor gyakorló háziasszonyoktól hallom, hogy minden süteményt gyönyörűen megsütnek, de a piskóta sosem sikerül nekik. Szerintem nincs olyan, hogy nem sikerül, mert a receptekkel biztosan nincs baj, egyszerűen valami fontos lépés hibádzik. Én kétfélét használok, egy olajos tojás kímélőt a nagy tortákhoz és egy hagyományosnak is mondhatót a kisebbekhez. Az olajos receptjét itt részletesen képekkel illusztrálva elolvashatjátok.

A hagyományos piskótámnak pedig a következő a receptje:

• 4 tojás
• 4*3 dkg cukor
• 3*3 dkg liszt
• 3 dkg keményítő
• csipet só, sütőpor

A titka, hogy mindig hárommal kell szorozni a tojások számát a liszthez és a cukorhoz, mert a kanalas módszer szerintem nem minden esetben eredményez pontos mennyiségeket. És még valami, én a tojásokat egészben simán a cukorral és a sóval habosra, úgymond fehéredésig keverem robotgéppel. Ez elég hosszadalmas folyamat, mert kb. 10 perc mire látványosan habos lesz, de sokkal egyszerűbb beleszitálni a lisztet, és kevésbé érzékeny a keverésre, mint a hagyományos fehérje és sárgája külön téma esetén. Ha szépen kikevertük a cukrot a tojásokkal, akkor a liszttel elkevert sütőport és keményítőt apránként hozzászitáljuk. Itt már elég ha kézzel keverjük, így biztos szép magas lesz a kész alap. A sütőpor tartást ad, a keményítő pedig laza szerkezetet. Ha kakaós, vagy diós, esetleg mákos stb alapot szeretnénk, akkor a liszt mennyiségéből számítsuk le, de keményítőt mindenképp tegyünk bele lazításnak. Vigyázzunk a sütőporral, mert ilyen kis mennyiségű tésztához egyharmad csomag elég. Ha túl sokat teszünk bele, akkor garantáltan hatalmasra nő majd a sütőben, kivéve pedig picire fog összeesni. Szóval csak mértékkel. Az is tévhit, hogy nem szabad kinyitni a sütő ajtaját. Mivel nekem hagyományos gázsütőm van, abban még meg is kell fordítanom, hogy egyenletesen süljön, mégsem esik össze. Persze nem kell percenként nyitogatni, meg szurkálni, de azért be lehet félidőben kukkantani, hogy megsült-e.

Ezen útmutatások alapján biztos a siker! 

A borokról

úgy általában...

Szentül hiszek abban, hogy a magyar ember bort iszik, és abban is, hogy a kulturált borfogyasztás egészséges és szükséges velejárója a társadalmi életnek. Nem véletlen már sok-sok évvel ezelőtt nagy okos emberek megmondták: in vino veritas, azaz borban az igazság. Először is a borfogyasztás nem szomjoltásra szolgál, arra való a fröccs, de erről majd később. Aki se szó, se beszéd lenyeli az értékes nedűt, az a szemeben nem is ember... A bor nem más, mint az ékszer, a parfüm és a harmonikus íz tökéletes kombinációja. Miért? Mert először megnézzük, megvizsgáljuk milyen a színe, az átláthatósága, milyen ablakos lesz tőle a pohár és milyen vastag a szalagja. Megvizsgáljuk, mint egy gyémántot, minden oldalról. Körkörös mozdulatokkal még jobban felszabadítjuk az illatmolekulákat, és elmerülünk a borillat mámoros világába. A friss gyümölcsöktől az érett barrikolt illatokon át minden apró részlet kezd szépen letisztulni, majd jön az ízlelés. Apró kortyot veszünk a szánkba, és átitatjuk vele egész szájüregünket, majd mikor az utolsó négyzetmilliméteren is átszaladt a nedű, lenyeljük.

Ennyit röviden a kulturált fogyasztásról, és most pár mondta a fajtákról és személyes kedvenceimről. Véleményem szerint édes bort nem fogyasztunk passzióból, mert az nem véletlenül desszert bor, tehát édességek után, mellett gurul lefelé a torkunkon. Szerény személyem vörösbor párti, ami nem azt jelenti, hogy nem fogyasztok szívesen üde rozékat, vagy zamatos fehérborokat.

Kezdjük az örök kedvencemmel a villányi cabernet sauvignonnal. (már nyolcadszor töröltem ki, mit is kéne írnom erről a borról, és nem találom a szavakat) A legjobb szó rá talán a tökéletes. Nem véletlenül nevezik a vörösborok királyának is. Ez egy igen magas savtartalmú vörösbor, melynek kimondottan jót tesz a pár éves tölgyfahordós érlelés vagy más néven a barrique-olás. Sokszor találkozhatunk vele házasítások révén is, legyen párja a merlot, vagy a cabernet franc. Kitűnő párosítása a vad- és marha ételeknek, valamint a magyaros paprikás ízvilághoz is remek választás lehet. Természetesen nem most fogom az összes létező fajtáját bemutatni a kék szőlőből készült boroknak, csak egy kis ízelítőt szeretnék nyújtani, hogy a bor és az étel tökéletes egységet alkot, és nem kell hozzá sommelier-nek lenni.
Tehát vannak a testes, robusztus borok, mint a fent felsoroltak majd ezeket követik a kevésbé erőteljes ízekkel rendelkezők, mint a kék oportó vagy más néven blauer portugieser, vagy a kadarka, a kékfrankos, és a shiraz vagy syrah. - ez még egyébként még egy elég erőteljes fajta - Ezek a borok mindegyike egyéniség. Gyakran halljuk, hogy a vörösbort vörös húshoz, a fehéret fehér húshoz fogyasszuk. Alapjában ez valóban így van, de legyünk bátrak, és egy vörös pisztráng mellé teljes nyugalommal fogyasszunk egy könnyedebb vörösbort, legyen az egy szőlőfajta termése, vagy egy kellemes házasításból származó cuvée. Ugyancsak kísérheti vörösbor a lazacot, a vörös tonhalat, de akár a sertés vagy pulyka sültet is, ha erőteljesen magyaros fűszerezést kapnak.

A fehérborok közül azért szintén akad egy kedvenc fajtám, a chardonnay. Üde, friss, zamatos, mégis erőteljes ízekkel és savakkal rendelkező fajta. Mivel hazánk éghajlata inkább a fehér szőlő termesztésének kedvez, lényegesen több fajta található a palettán, mint a kék szőlő esetében. A teljesség igénye nélkül csak pár igen sokat hallott fajtát emelnék ki, mint a rizling (olasz, vagy rajnai), furmint, szürkebarát, juhfark, hárslevelű, kéknyelű, cserszegi fűszeres, vagy a muskotályok, a zöld veltelini, vagy a sauvignon blanc. Itt is lényeges különbségekkel találkozhatunk, hiszen a rizlingek és a juhfark képviselik a nagyágyú szerepet. Ezek erősebb, karakteresebb, fanyarabb ízvilágot mutatnak, míg mondjuk egy cserszegi fűszeres vagy tramini, esetleg a zöld veltelini az illatos, gyümölcsösebb, lágyabb irányt hozzák. No akkor mit fogyasszunk mondjuk egy tejszínes csirkéhez? Én a chardonnay-t vagy félszáraz szürkebarátot javasolnék. De ha készítünk egy könnyed zöldséges marharagut? Próbáljuk ki egy igazi somlói juhfarkkal. Bitang jó lesz együtt. De tényleg. Ne a borok és ételek színét nézzük, mint a kártyában, hogy színre-színt, számra-számot. Az összetevőket, a fűszerezést és a bor karakterét.
Csak megemlíteném, hogy a gyümölcsös könnyű édességekhez keressünk magas természetes cukortartalmú borokat, mint a muskotályok, vagy a furmint. De ha igazi cukorbombát fogyasztunk, feltétel nélkül csak és kizárólag tokaji aszút töltsünk a pohárba. Egy fő pont a desszertborok esetén: a bornak legalább olyan édesnek kell lennie, mint a süteménynek, vagy édesebbnek hogy ne nyomják el egymást, és ne is harsogja túl egyik a másikat.

Végül a rozék. Az utóbbi időben igazán nagy térhódítást tapasztalhattunk részükről, szinte berobbantak a nyári estékbe a rozé vacsorák. Kár tagadni, remek hangulatú ital, kitűnő beszélgető partner, és tény, hogy pont olyan könnyed, mint egy grillezés a kertben a szabad ég alatt. A salátás, zöldséges egytálételek és a grill fogások mellé kitűnő párosítás.

És az utószóban tényleg csak pár mondat erejéig meg kell említenem a fröccs témakörét. Ez rendkívül sokáig tabu téma volt a neves borászok társaságában, ma már azonban nem kell furán éreznünk magunkat, ha egy kellemes száraz rizling, vagy egy üde rozé mellé szódavíz is kerül a poharunkba. Egy, inkább két titka van a jó fröccsnek: a jó bor, és tökéletesen kerek buborékokkal gazdagon dúsított hagyományos szódavíz, és az arányok. A kisfröccs 1 dl bor és 1 dl szóda, a nagyfröccs 2 dl bor és 1 dl szóda, a hosszúlépés 1 dl bor és 2 dl szóda elegye. Persze vannak még elnevezések fél literre vonatkozóan, de azt hiszem ezzel a három típussal  egy bor- és fröccsbarát beéri.

Ennyi fért bele az általános kategóriába, de mint a blog címe is mutatja nem ez volt az utolsó alkalom, hogy szót ejtettem erről a páratlan kincsről, az igazán finom, páratlan zamatú magyar borokról.

Joghurtos torták

 Az egyik kedvencem a joghurtos krém, ugyanis nem tömény, nem édes, tele van finom gyümölccsel és nagyon hamar elkészíthető. Az alapreceptet írom le, hiszen ez is szinte minden gyümölcsre átvariálható. Mint minden esetben itt is normál tejszínhez és növényi habalaphoz is leírom az arányokat, mert van a habalappal egyszerűbb, a tejszínnel viszont finomabb végeredményt kapunk.

Hozzávalók:

• 1 doboz konzerv őszibarack
• 3 dl habalap és 3 dl tejszín
• nagy doboz natúr joghurt
• 3 evőkanál étkezési zselatin
• a cukor mennyisége a gyümölcslé édességétől változik, kb 10-15 dkg
• a tejszínhez 2-3 habfixáló
• vaníliás cukor, vagy fél vaníliarúd kikapart belseje, esetleg vanília aroma

Elkészítés:

A gyümölcsöt alaposan lecsöpögtetjük, és apró darabokra vágjuk, vagy turmixgépben hirtelen durvára mixereljük. A levéből 1 dl-t felmelegítünk, és feloldjuk benne a zselatint a cukrot, a vaníliás cukort, továbbá a vaníliát, majd levesszük a tűzről. Kicsit hagyjuk hűlni, majd mehet bele a  hideg joghurt és a gyümölcs. Jól összekeverjük és hűtőben pihentetjük míg kenhető, de már nem folyós állagúra dermed. Felverjük a tejszínt a habfixálóval és dl-ként 2 evőkanál porcukorral majd a krémbe forgatjuk óvatosan, hogy ne törjön össze. Háromba vágjuk a piskótát, és megtöltjük a krémmel. A habalapot felverjük, és szépen feldíszítjük vele a tortát. Természetesen ha valaki tuti biztosra akar menni, akkor jobb, ha a tejszín helyett is növényi alapot használ, mert az garantáltan tartja a formáját, és biztosan felverődik. Én mindkettőt szeretem, és használom is. Mondjon bárki bármit, nagy segítség a háziasszonyoknak, és egyáltalán nincs rossz íze a növényi alapoknak, ráadásul sokkal nagyobb lesz a térfogata és cukor és habfixáló sem kell bele. Én egy hátrányát érzem, hogy csak aznap szabad rákenni a tortára, amikor elfogyasztjuk, mert egy éjszaka alatt annyit keményedik, hogy megreped és nem lesz szép. Persze a tejszín ízéhez semmi nem fogható, de érdemes meggondolni megéri-e a macerát.

Én kimondottan szeretem, ha egy ételben különféle textúrák keverednek, ezért gyakran készítek diós grillázst vagy a krémbe, vagy a torta tetejére. Ha krémbe és nem nasinak készül a grillázs, akkor csak melegítsük fel a cukort, kicsit várjunk míg megbarnul és mehet bele a durvára darált dió. Egy sütőpapírra öntsük ki a forró grillázst, kicsit egyengessük el, és 10 perc múlva összetörhetjük és mehet a krémbe, vagy díszíteni. Ha nasinak készül, akkor dobjunk bele kevés vajat, akkor puhább lesz.

Ezek lennének az én joghurtos tortácskáim, remélem kipróbáljátok!

Sport szelet torták

Az örök kedvenc sok tortám alapját képezte/képezi most is, hiszen szinte mindenki szereti, mégsem "csak" csoki torta és nagyon könnyű elkészíteni. A torta alapja lehet hagyományos piskóta, vizes piskóta, vagy én kedvencem az olajos piskóta

Hozzávalók:

• 10 db hagyományos sport szelet, nem a modern változat!
• 5 dl növényi habalap, vagy 1 liter tejszín (ehhez min. 4-5 habfixáló)
• piskóta

Elkészítés:

A sportcsokikat apróra tördeljük, és felöntjük annyi tejszínnel, hogy éppen ellepje. Kezdők vízgőz felett, mikróban, a bátrabbak melegíthetik közvetlenül a tűzhelyen is. Nem kell felforralni! Elég annyira melegíteni, hogy ha keverjük és látjuk, hogy a csoki szépen olvad, vegyük is le a hőről  és csak úgy magába kevergetve olvasszuk fel a csokit teljesen. Legjobb ha egy éjszakát hagyjuk a hűtőben dermedni, másnap szoba hőmérsékleten pihentessük, majd mixerrel felhabosítjuk, és kedvünk szerint a maradék felvert tejszínnel krémet varázsolunk belőle. Ha kész tölthetjük a piskótát, és íme a csodás csokis sportszelet torta!

Ezek a torták egyébként mind a kezdeti időkből valók, látszik rajtuk a "home made style". Az íz a lényeg, és a szívből jövő szeretet, amivel ezek a kis gyors finomságok is készültek!