Ezúton is szeretnék elnézést kérni minden kedves olvasómtól, de mostanában nagyon elfoglalt voltam. Tudom ez nem mentség, de igyekszem újult erővel belevetni magam a blog írásba.
Egy nagyon kedves rokon kérésének eleget téve megosztanám veletek az egyik legfinomabb lekvár készítésének a módját, ami azért nem olyan bonyolult, mint amilyennek sokan gondolják. Édesapám borosgazda, így szőlőből - jó termés esetén - akad bőven, ezért én is megpróbáltam más módon is felhasználni ezt a remek csemegét. Több ismerős készített már lekvárt az othello szőlőből, és gondoltam én is tehetnék egy próbát. Két évembe és sok-sok konyhában töltött órámba telt, mire rájöttem, hogy a legegyszerűbb módja a gyümölcs tartósításának, a befőző zselék hátoldalán lévő útmutatók pontos betartása. A zselésítő anyag kiválasztásakor mindig figyeljünk arra, hogy mennyire vagyunk édesszájúak. Én a 3:1-ben változatot részesítem előnyben, hiszen a szőlő nagyon édes gyümölcs, és feleslegesnek tartom túlzott cukorbevitelt. Ha mégis édesebben szeretjük az ízeket, válasszuk a 2:1 arányú zselésítőt. Ennyi a trükk. Ugye milyen egyszerű? :)
Szóval fogjuk az illatos, egészséges othello szőlőt, megmossuk és kesztyűben óvatosan leszemezzük. Ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, sokáig kékes-lilás színben fog pompázni a kezünk, szóval jobb a biztonság. Ezután egy nagy teljesítményű botmixer segítségével pürésítsük a nyers szemeket. Most jön a munka igazi oroszlán része, szűrő és fakanál, vagy az én módszeremmel merőkanál segítségével kipréseljük a lehető legtöbb levet a szőlőből. A botmixer egyébként azért szükséges, mert a fakanál segítségével órákig nyomkodhatnánk a szemeket, ami nagyon fárasztó meló. Ha elkészült a frissen préselt gyümölcslé, kezdődhet a tartósítás. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája megpróbálhatja azzal is, de szerintem sok magot összetör a gép, amitől megkeseredhet a zselénk, szóval maradjunk a hagyományos módszereknél. Gondosan mérjük le a lé mennyiségét. Majd a zseléfix hátoldalán megadott adatok alapján számoljuk ki mennyi cukor szükséges az adott lé mennyiséghez. Ne feledjük, hogy a gyümölcshús nagy része nem kerül bele a zselébe, így a hátoldalon ne a lekvár mennyiségeit vegyük figyelembe, hanem kimondottan a zselét, vagy gyümölcslét. Ha ezzel megvolnánk, csak forraljuk fel, tegyük bele a cukrot és a zselésítőt, aztán mehet a frissen elmosott, száraz befőttesüvegekbe. Nem szoktam kimondottan kifőzni az üvegeket, hiszen az alapos mosás, és forróvizes öblítés elég kell hogy legyen, mert a zselésítő anyagban úgyis van tartósítószer. Szóval még forrón telemerjük az üvegeket, lezárjuk, hagyjuk kihűlni, és már kész is az isteni szőlő zselé.
Tavaly először megpróbáltam vegyesen othello és noah szőlő keverékéből és meg kell mondjam, még finomabb lett, mint a natúr othello. A sikeren felbuzdulva készült csak noah zselé is, és bizony az is magasra tette a mércét. Szóval ha kedvünk van, kísérletezhetünk variációkkal, a lényeg, hogy édes, illatos szőlő legyen az alapanyag, és a siker garantált!
Még valami! Ezek a mai zselésítők már kaphatók diabetikus változatban is, amikor cukor helyett édesítőt kell a gyümölcshöz tenni. Mások az arányok, de senkinek nem kell lemondani ezekről a finomságokról, ha megfelelő alapanyagokból készítjük el azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése