Sokszor gyakorló háziasszonyoktól hallom, hogy minden süteményt gyönyörűen megsütnek, de a piskóta sosem sikerül nekik. Szerintem nincs olyan, hogy nem sikerül, mert a receptekkel biztosan nincs baj, egyszerűen valami fontos lépés hibádzik. Én kétfélét használok, egy olajos tojás kímélőt a nagy tortákhoz és egy hagyományosnak is mondhatót a kisebbekhez. Az olajos receptjét itt részletesen képekkel illusztrálva elolvashatjátok.
A hagyományos piskótámnak pedig a következő a receptje:
- 4 tojás
- 4*3 dkg cukor
- 3*3 dkg liszt
- 3 dkg keményítő
- csipet só, sütőpor
A titka, hogy mindig hárommal kell szorozni a tojások számát a liszthez és a cukorhoz, mert a kanalas módszer szerintem nem minden esetben eredményez pontos mennyiségeket. És még valami, én a tojásokat egészben simán a cukorral és a sóval habosra, úgymond fehéredésig keverem robotgéppel. Ez elég hosszadalmas folyamat, mert kb. 10 perc mire látványosan habos lesz, de sokkal egyszerűbb beleszitálni a lisztet, és kevésbé érzékeny a keverésre, mint a hagyományos fehérje és sárgája külön téma esetén. Ha szépen kikevertük a cukrot a tojásokkal, akkor a liszttel elkevert sütőport és keményítőt apránként hozzászitáljuk. Itt már elég ha kézzel keverjük, így biztos szép magas lesz a kész alap. A sütőpor tartást ad, a keményítő pedig laza szerkezetet. Ha kakaós, vagy diós, esetleg mákos stb alapot szeretnénk, akkor a liszt mennyiségéből számítsuk le, de keményítőt mindenképp tegyünk bele lazításnak. Vigyázzunk a sütőporral, mert ilyen kis mennyiségű tésztához egyharmad csomag elég. Ha túl sokat teszünk bele, akkor garantáltan hatalmasra nő majd a sütőben, kivéve pedig picire fog összeesni. Szóval csak mértékkel. Az is tévhit, hogy nem szabad kinyitni a sütő ajtaját. Mivel nekem hagyományos gázsütőm van, abban még meg is kell fordítanom, hogy egyenletesen süljön, mégsem esik össze. Persze nem kell percenként nyitogatni, meg szurkálni, de azért be lehet félidőben kukkantani, hogy megsült-e.
Ezen útmutatások alapján biztos a siker!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése